Hós

Zsolt 63,4

2Kor 12,9

Isten kegyelme

2012-2

Db. 2012.02.16. (cs) 11,00

2. sz. ravatalozó (nagy)

Domokos Anikó temetése

Eljöttünk, hogy búcsút vegyünk, és tisztességgel eltemessük Domokos Annát. Domokos Anna, akit Anikónak hívtunk, Debrecenben született 1939. dec. 31-én. Egy testvére volt, Kádár Lászlóné, Domokos Ilona, aki 1996-ban meghalt.

Domokos Anikó születése óta gyenge, beteges volt, ezért csak fizikailag könnyű munkát tudott végezni. Dolgozott az Alföldi Nyomdában, volt orvos-írnok a Klinikán, gépíró a Titász-nál, pénztáros egy Fodrász Szövetkezetben, könyvelő egy iskolában. A 70. születésnapján arról tett bizonyságot a gyülekezetben, hogy Isten minden gyengeségében kegyelmesen megtartotta és hordozta.

Isten szeretete kicsi kora óta vonzotta, és már 10 éves korában megtért. Hitharcait becsületesen harcolta, és szentségben, tisztaságban, a Szent Szellem fegyelmezése alatt élte le egész földi életét. Mindig az Úr visszajövetelét, az elragadtatást várta, de hozzátette, hogy ha mégis meg kell halnia, legyen meg az Úr akarata. Csak az volt a kérése, hogy készítse el az Úr arra a napra. Ahogyan mi látjuk, az Úr elkészítette. Halála előtt pár nappal a kórházban láttam a nyugodt, ragyogó arcát, és békességet sugárzó, csillogó szemét.

Búcsúznak tőle:

- Testvérének a lánya Dubicz Tiborné, Kádár Ilona a férjével, Tiborral és édesanyjával Pozsár Ferencnével együtt.

- A Gyülekezetből a hittestvérei, akikkel több évtizedig együtt épült és örült az Úrban, akik közül jó néhánnyal igen közeli kapcsolata volt.

(Zsolt 63,4): „Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged”. (2Kor 12,9): „Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”.

1.) Domokos Anikót gyermekkorától haláláig végig kísérte az, amiről mind a két igében szó van: a kegyelem. Végig kísérte a testi erőtlenség is, de Isten ereje is. Ő maga olyan sokszor elmondta, ha egészségi állapota felől érdeklődött valaki: „Ép testben, épp hogy élek”. Mégis megért 72 évet, mert Isten kegyelme hordozta és erősítette.

2.) Azonban sokakban felmerült a kérdés: Hol van Isten kegyelme a balesetében, ami után meghalt? Miért engedte ezt meg az Úr, éppen amikor imaórára ment? Isten nem védi meg az Ő kedves gyermekeit?

a.) Azért teszünk fel ilyen kérdéseket, mert nem tudjuk felfogni teljes egészében Isten útját és gondolatait: Amikor az Úrnál leszünk az örökkévalóságban, nem kérdezzük Őt semmiről, mert úgy ismerünk, ahogy Ő ismer minket. Addig azonban a következő Igék igazítanak el:

(Ézs 55,8-9): „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”

(Róm 11,33-34): „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő utai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt neki tanácsosa?”

(1Pét 4,12-13): „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek”.

(Apcsel 14,22): Pál apostol „erősítette a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (= megpróbáltatáson) által kell nékünk az Isten országába bemennünk”.

c.) Amikor meghallottam Anikó balesetét, az jutott eszembe, amikor Illés és Elizeus próféta együtt ment és beszélgetett: „És… íme egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe”. (2Kir 2,11). Ez történt Anikóval is: Isten hírtelen elválasztotta tőlünk, hogy lelkét, szellemét felvigye magához az égbe.

3.) Isten kegyelme magához vette. Az Úrnál már sokkal jobb, mint e földi életben. Anikó, míg itt élt is hittel vallotta, hogy Isten kegyelme jobb az életnél. Mert a földi élet mindenképpen véges, de Isten kegyelme végtelen. A kegyelem vitte át az örök életbe, és ha már itt is dicsérte Istent ezért, ott még inkább dicsőíti majd.

4.) Isten az Ige által most mindnyájunknak a kegyelem üzenetét küldi, és kegyelmét Anikó példája által teszi szemléletessé, közelivé a számunkra. Isten azt üzeni, hogy…

(1) Kegyelmet ad, a Hozzá térő bűnösnek, mert Isten szereti az embert. (Jn 3,16): „Úgy szerette a világot, hogy …” Anikó is így kapott örök életet, és így lett boldog, megelégedett e földön is.

(2) Megbocsátja a bűnbánó bűneit. Ez kegyelem, mert a bűn zsoldja halál, csakhogy Kr. átvállalta bűneink büntetését. Nincs olyan bűn, amit az Ő vére ne törölne el, ha valaki hisz Benne.

(3) Erőt ad a megfáradottnak. Az Úr J. hív mindenkit: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” Ha érezzük a gyengeségeinket, jöjjünk. Anikó is ezt tette. Ha talán valaki azért halogatja a megtérést, mert gyengének érzi magát arra, hogy az Úrral járjon, annak azt üzeni Isten, hogy Ő maga fogja támogatni, Vele számoljon, ne önmagával. Így járta végig Anikó is földi életének 72 esztendejét.

(4) Isten kegyelme elég arra is, hogy átsegítsen e földi életen. Annak minden nyűgén, baján, buktatóján átvigyen, és átvezessen az örökkévalóságba, a dicsőséges örök életbe. (Zsolt 21,5-6): „Életet kért tőled: adtál neki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája”.

Anikónál mindez beteljesedett: Örök, krisztusi életet kapott, és mennyei királyi Vőlegénye várja, ahogy a 45. zsoltárban olvassuk: „Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, borulj le előtte! […] Csupa ékesség a király leánya belül, arannyal van átszőve a ruhája. Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz…”. Elfeledte e földi élet minden nyomorúságát és fájdalmát, az Úr letörölte minden könnyét, mert a könnyeket fakasztó fájdalmakról kiderült, hogy azok tették belül széppé, a jellemét krisztusivá. A feltámadáskor kívül is dicsőségbe öltözik majd.

Kedves gyülekezet! Anikó miatt nincs okunk gyászra és sírásra. Ő nagyon jó helyen van. Célba ért. Mégis fáj az elmenetele, mert egy szent kapocs szakadt szét ideiglenesen. Csak egy rövid időre, míg mi is, akik már kegyelemből Isten gyermekei vagyunk, célba érünk.

Az a jó hír, hogy még mindenki, aki él, elfogadhatja Isten kegyelmét, és akkor ő is Isten gyermeke lesz, és az Úrnál, az örök hazában találkozunk. Akkor ő is ugyanazt tapasztalja meg, amit Anikó:

5.) Ima: Hála a kegyelemért, a célba érésért. Kérés az itt maradtakért.